hirdetés

hirdetés
Bejelentkezés..

Legutóbb nézted


Kapcsolat az ördöggel

Karakterek és karakterarchetípusok 1.

Karakterek és karakterarchetípusok 1.
Hogyan írjunk közönségfilmet
Előző alkalommal a forgatókönyv struktúrájáról, a nyolc szekvenciáról beszéltem, és akkor azt ígértem, hogy a nyolcas számra még visszatérek a karakterekkel kapcsolatban. Egy ?hibát? azonban elkövettem: a nyolc szekvenciáról úgy beszéltem, mint a forgatókönyvírás aranycsapatáról. Jogos a kérdés, hogy akkor most kik fognak ?játszani?. És milyen játék az, amelyben 8 a csapattagok száma.

Honnan, hová, miért

A gyeplabdában épp ennyien vannak egy csapatban. De a gyeplabdáról semmit sem tudok. Kiindulásnak mégis megteszi ez a példa, mert egyet biztosan el tudok mondani róla! Ebben a játékban is, akárcsak az élet Nagy Játékaiban, ennélfogva a filmben is, a legfontosabb kérdések a következők: ?Honnan jövünk?? és ?Hová megyünk?? Míg az első kérdés a szereplők múltjába, a backstory-ba, addig a második kérdés a karakterünk céljához, goal-jához vezet minket. Ezenkívül még egy kérdésre kell választ adnunk: ?Miért élünk?? A filmbeli ?miért? a hősünk motivációját mutatja majd fel.

Visszakanyarodva még egy gondolat erejéig a szekvenciákhoz: a mostani alkalommal gondoljunk rájuk úgy, mint az ugróiskola nyolc osztályára, a történet nyolc stációjára, amelyeken az igazi aranycsapat tagjainak, de legalább egynek, a Csodacsatárnak, végig kell haladnia a társai segítségével. (Segítség az is, ha valakik akadályozzák, vagy eltérítik, mert a főkarakterünk, azaz főszereplőnk csak így juthat el önmagához, csak így ismerheti meg az igazi énjét, és a történetnek épp ez a célja, ezért történik a hősünkkel éppen az, ami, még ha véletlen is. Hisz véletlenek nincsenek, ami történik, az sorsszerű. Az ?élet forgatókönyvírója? pontosan tudja, hogy kinek mire van szüksége, és ehhez mérten állítja majd elé az akadályokat.) Tehát ne becsüljük le a formát, de ne is misztifikáljuk. A formát megtölteni kell: ez a feladat. Megtölteni élettel. És ehhez van szükségünk a hús-vér emberekre, azaz a karakterekre.

Karakter, cél, konfliktus ? a filmi egyszerűség alapképlete

Az amerikai filmek egyszerűek, mert mindössze három fontos elemre építenek: a karakterre, a karakter céljára, és a karakter elé kerülő konfliktusokra. A karaktert a célja definiálja, amit el akar érni a történet végére. (Ez valamilyen problémának a megoldása, egyetlen problémáé, a való életben ezeknél mindig jóval többel van dolgunk!) És éppen azért, mert ?akar?, akadályokkal kell szembenéznie.
Mielőtt a karaktereket ?boncolgatni? kezdenénk, nézzük meg, hogy mi az, amitől egyáltalán működni fog a filmünk. Amikor nézőként moziba megyünk, elsősorban érzelmi hatásra vágyunk, megfürödni egy hullámzó érzelmi tengerben. Ez pedig csak konfliktusok által valósulhat meg! Hogy mi a konfliktus, és hogy hogyan jön létre, vegyünk egy példát bármelyik ?Columbo? filmből. Látunk egy gyilkosságot a film elején, majd hamarosan megjelenik a nyomozónk, és közös légtérbe kerül a gyilkossal. Láttuk ezerszer: ez maga a konfliktus-szituáció. Két érték, két vágy, két akarat szembenállása hozza létre, mert a kettő közül csak az egyiknek van létjogosultsága, és a két karakter közül csak az egyik akarata győzedelmeskedhet. A rendőr el akarja fogni a gyilkost, a gyilkos nem akarja, hogy elfogják. A kettő egyszerre nem teljesülhet, ebből az összeférhetetlenségből születik a konfliktus, és ebből táplálkozik a film, és közvetve ebből töltekezünk érzelmileg mi is.

A másik fontos dolog, amit itt meg kell említenünk, hogy az emberek embereket akarnak látni a filmvásznon, amint érzelmi konfliktusokba kerülnek egymással. Nem a háttér számít (persze, nem baj, ha szép, sőt), hanem az összeütközés. Gondoljunk vissza az első görög drámákra, ahol a két szereplő ?persona? mögé rejtve arcát jelenik meg a színen. És ez ma sincsen másképp. A legtöbb esetben a filmvásznon ma is két karakter áll egymással szemben. Az egyik, aki akadályokat állít, a másik ? a hősünk ?, aki leküzdi ezeket az akadályokat. Ez a küzdelem maga a film. És ez a két karakter évezredek óta szükséges a történetmeséléshez. Szerepet töltenek be, drámai funkciókat, ezért az álarc a valódi arcuk előtt. Az akadályozó ? vagyis aktív ? az Antagonist, és az akadályt leküzdő ? a reaktív ? a Protagonist. Mindenki más, aki a történetben megjelenik, csak ennek a két ellentétes erőnek a harcát színesíti, segíti kibontakozni, nem saját jogon, hanem adott drámai funkció betöltésére jelenik meg a filmben. Ha például James Bond-nak információ kell, hogy a világuralomra törő gonosz nyomára bukkanhasson, akkor egy olyan karakter fog elé kerülni, aki képes számára megadni azt, de véletlenül sem fog vele a felesége születésnapjáról beszélgetni, mert nem ez a dolga!

Bond goal-ja mellesleg soha nem más, mint a gonosz megállítása, aki atombombát akar dobni a világra. De nem minden főkarakterünk élete ilyen ?egyszerű?. Az ilyen mesebeli szuperhősök tökéletességével, hibátlanságával szemben ott vannak a hétköznapi emberek, akik nem csak egy külső céllal, hanem egy belső szükséggel, need-del is bírnak. Egy tudatalatti vágy pislákol bennük, amivel maguk sincsenek tisztában. Szükség, azaz magyarul ?valamiben való szűkösség, valaminek a hiánya?. Míg a cél mindig konkrét, megfogható valami, addig a need a szerelem, a jobb élet, valamilyen önértékelési kérdésen való felülemelkedés felé mutat, mindenképpen olyan vágy, ami igazán boldoggá teheti emberünket. És attól függően, hogy van-e ilyen ?belső célja? a karakterünknek, és hogy mihez kezd végül ezzel, jutunk el a karakterváltozás kérdéséhez, a change-hez. Hisz a legtöbb esetben nem a látványos, lélegzetelállító akció a film valódi célja, hanem a karakterünk megváltozásának bemutatása! Ezért nézünk filmet, mert úgy akarunk megélni élményeket, hogy valójában nem vagyunk részesei. (Ki szeretne egy tömeggyilkos vágyainak tárgya lenni?) Mert a valóság az, hogy míg a filmbeli karaktereink akár pálfordulás-szerű változásokon is keresztül mennek, addig mi magunk a hétköznapi életünk során szinte semmit, vagy csak alig-alig változunk.

A karakterváltozás

A change három alapesete legegyszerűbben A remény rabjai című film három karakterén keresztül mutatható be. Mindhármuknak azonos a goal-ja, mint mindenkinek, aki börtönben van: kikerülni onnan.
Tim Robbins hibátlan karakter, valóban ártatlan. Minden rendben van benne belül is: nincs elfojtott, tudatalatti vágya, és éppen ezért találó a magyar cím, hiszen tizennyolc éven keresztül, már a legelső naptól fogva egyetlen dolgot tesz, hogy a célja valóság legyen: minden egyes nap pár milliméternyit továbbássa az alagútját. Az ő esetében nincsen semmilyen karakterváltozás. (Változás van: rabból szabad ember lesz, de ez nem karakterváltozás!) Ugyanazt akarja a film elején, mint a film végén, és ez boldoggá teszi. Szuperhős, hiszen annyi év alatt nem sikerült megtörni, eltéríteni a céljától.
Morgan Freeman már másmilyen karakter. A célja neki is a szabadság, de emellett van egy belső szüksége is. Ez a need nem más, mint feldolgozni azt a tettet, amiért börtönbe került: megbékélnie magával. Hogyan próbálja elérni a célját? Hazudik! Megpróbálja szép szavakkal rábírni az amnesztia-bizottság tagjait, hogy engedjék szabadon, mert ő már jó ember lett. Valójában csak a film végére lesz jó ember, amikor önmaga előtt is elismeri, hogy hazudott, és ezt végre ki is mondja. Nem számít többé az, amit akart, a szabadsága. Ami igazán számít, hogy belül kibéküljön önmagával. Hogy belül legyen szabad! Mentes a lelki tehertől. Mint fent, úgy lent. Mint belül, úgy kívül. Lemond az eredeti céljáról, sőt, az arcába vágja a bizottságnak. Nem számít többé, nem fontos neki többé. Ami belül van, az, ami igazán fontos. És azzal, hogy a need-je felülírja új goal-ként a régit, ő már egy új ember, megváltozott. Nem abban a percben, nem. Folyamatosan, évek alatt jutott el ide. Megvilágosodott, ha úgy tetszik. Elengedte az egóját, nem akart többé semmit, hisz a cél nem maga a szó szerinti végcél sosem, hanem maga az út, a fejlődés. És azt bejárta, így jobb ember lett. És milyen a sors: azzal, hogy nem hadakozott, csapkodott, hazudozott többé, ölébe hullott az, amiről már lemondott ? szabad ember lett. Ilyen a hétköznapi hős.

Harmadik karakterünk az öreg könyvtáros. Az ő célja is ugyanaz, ki akar kerülni a börtönből, de belül egészen másra vágyik, ennek épp az ellenkezőjére! Úgynevezett intézményfüggő lett. Sok-sok évtized alatt annyira hozzászokott a benti élethez, hogy idős emberként már képtelen alkalmazkodni a börtönkapun túlihoz. De ez a belső vágya nem tör felszínre, illetve van egy pillanat, amikor majdnem: amikor a szabadlábra helyezése előtti napokban kést szorít valakinek a torkához, de nem megy tovább, nem hagyja, hogy az igazi belső szüksége utat törjön a számára, nem öl meg senkit, amivel bent maradhatna még, és elfojtja need-jét. Beteljesíti régi goal-ját, s eléri a szabadságot. Számára azonban ez nem jutalom, hanem átok. Szenved egy ideig tőle, majd öngyilkos lesz. Antihős, aki nem veszi figyelembe a saját szükségét, drámai karakter, aki drámai véget ér.

A karakter hibája

De van még valami a goal-need-change hármas körül, amit meg kell említeni, elsősorban azért, mert nélküle a fenti szentháromság érthetetlen. Ez a karakter hibája, a flaw. A need felszínre törésének gátja. Leggyakrabban a ?klasszikus bűnök? szerepelnek hibaként: önzés, büszkeség, mohóság. Mivel a karakter need-je sokszor nem látható a felszín alatt, a hiba, amivel másokat bánt és/vagy magát bántja meg folyamatosan, jól látható a néző számára. A flaw a karakter múltjában, a backstory-jában keresendő. Gondoljunk Billy Crystal karakterére a Csak egy kis pánik című filmből. A célja elmenekülni a maffiózó Robert De Niro elől, míg a szüksége, ami igazán boldoggá tenné, ha jó pszichológus lenne. De ahelyett, hogy igazán segíteni próbálna, biztonsági játékot játszik. Nem kockáztat, mert fél, hogy téved. Gyáva! És ez bizony a nagymenő sztárpszichológus apja számlájára írandó. De amikor bátor lesz, és ?megmondja a tutit?, amikor a need a goal helyére lép, az a change mindent elsöprő, hisz az élete kockáztatásával is jó pszichológus lesz! Vagy ott van Han Solo, a magányos Han, a Csillagok háborúja c. filmből. Mit akar? Pénzt. Mire vágyik igazán? Szóló élete helyett duettre, tercettre, barátokra, csapatra! Mitől nem teljesedhet be ez a vágya? Mert önző ?kalmárlélek?! Ahogy ezt a hibáját leveti, amikor a társai sorsa a saját életénél, a váltságdíjnál is fontosabb lesz, akkor Harrison Ford karakterváltozásának hangja szétveti a mozi falait.

Nézőpont és hozzáállás

Elmesélek egy esetet, ami egy ?kedves barátommal? történt meg a napokban egy szupermarket polcsorai között. Kosárral a kezében a szénsavmentes ásványvizeket szemlélte, amikor egy pityergő négyéves kislányra lett figyelmes maga mellett. Szétnézett, sehol senki. Gondolta, kézen fogja, elviszi a hangosbemondóhoz, és addig is, hogy ne sírjon, a kezébe nyomott egy szelet csokit, amit az esti sorozathoz tartogatott magának. Ebben a pillanatban akkora ütést éreztem a fejemen, hogy még most is meg tudom mutatni a dudort, ha érdekel. A kislány dühös anyukája esernyővel verte a fejemet, és cukrosbácsinak titulálva kiabált rám. Mindenki máshogy látja ugyanazt a világot. Mindenkinek vannak gyerekkortól rögzült fixa ideái, filmes nyelven szólva, mindenkinek más a Point Of View-ja, a POV-ja. Ismerős a vicc: bemondják a rádióban, hogy egy őrült száguld az autópályán menetiránnyal szemben. Erre az, akiről szó van a hírekben, megszólal: ?Egy? Több ezer!? És valamelyik kocsiban ott ülhet a Protagonistunk, akinek épp ez az ember, aki kicsit másképpen látja maga körül a világot, okoz majd gondot, ő lesz történetünk Antagonistja.

Visszatérve az előbbi anyukához. Ha sprayt nyom a szemembe, vagy a biztonsági hústornyokat ugrasztja rám, akkor bár ugyanolyan POV-ról, de más attitűdről, azaz más hozzáállásról, mint specifikus karakterjellemzőről beszélhetünk.

Motiváció

Motiváció: ez az, ami életet lehel a történetbe, ez az, amiért a karakterünk éppen azt akarja, amit akar. Minél személyesebb indok, ami mozgásba lendíti a karakterünket, annál jobb! Csak egy kérdést kell hozzá megválaszolni: ?Miért éppen azt akarja hősünk?? Általában a karakterünk múltjában gyökerezik a válasz, egy régi lelki seb formájában, és most, a történet elején valami olyasmi történik, ami elemi erővel feltépi benne ezt a sebet. És ez iszonyatosan fáj neki! És ahogy a történet az Inciting Incident-nél elindul, ugyanígy karakterünk motiválva lesz arra, hogy végigmenjen egy úton, ahol végre szembe kell néznie félelmével, és le kell győznie azt. Csak egy kis pánik: Robert De Niro kisfiúként szemtanúja volt apja megölésének, és most nevelőapjával történik mindez, és ismét a szeme láttára. És mi az, ami tettre sarkallja? Egyetlen dolog: nem akarja, hogy az ő fia is hozzá hasonló sorsra jusson. Ez mozgatja a karakterünket, ez hajtja előre. Ez a maffiózónk motivációja. Bár a felszínen a gyógyulás a célja, a felszín alatt ő is nyugodt életre vágyik. De ehhez ki kell lépnie a maffiából, ki kell lépnie ebből az ördögi körből, különben sosem lesz vége!

A Játszma

A főhősünket, a Protagonistot eléggé körbejártuk, vessünk még egy pillantást legfőbb ellenfelére, az Antagonistra is. Mindketten álarcot viselnek, mint ahogy mindenki az életben. Szerepet játszanak, Eric Berne szerint ?Emberi játszmákat?, és eközben a ?Sorskönyvüket? teljesítik be. Míg a játszmák a másik előtt fel nem fedett haszon érdekében folynak, és valós konfliktusokhoz vezetnek el bennünket, addig a sorskönyvek tanulmányozása a karakterológia, azaz a karakterek részletes megteremtésének egyik lehetséges módja. Mindkettő színtiszta pszichológia, de vajon mi a karakterológia, ha nem az, és vajon mi a forgatókönyvírás, ha nem önismeret!
Tehát az első és legfontosabb párunk a filmben a Protagonist és az Antagonist. Egy olyan jól kiegyensúlyozott drámai párt alkotnak ők, mint az egyensúlyban lévő mérleg két serpenyője. Az Antagonist oldalára kicsit kibillenhet a mérleg nyelve, azaz nem baj, ha hősünk ellenfele erősebbnek tűnik, sőt, kívánatos, hogy hősünk olyan erőfeszítéseket tegyen célja eléréséért, amilyet még sosem tett. Hisz, ha olyat akar, amije még sohasem volt, akkor olyat kell tennie, amit még sosem tett. Ha nem lehetetlen elérnie a célját, akkor senkit nem érdekel a történet! De tudjuk: ?Nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség.? Az egyetlen megoldás, hogy csakis úgy érheti el a célját, ha megváltozik!
A drámai párosításnál fontos tisztázni, hogy a két oldal ugyanannak a minőségnek a két pólusa. Superman ellenfele csak egy Anti-Superman lehet! Egy vulkáné egy vulkanológus, és semmi esetre sem egy hároméves kisgyerek! Hasonlít ez a teniszezéshez: ha velünk egyenrangú az ellenfelünk, akkor a legjobbat kell kihoznunk magunkból, hogy győzhessünk. Ha gyengébb, unatkozunk, ha erősebb, stresszelünk. Játékról az utóbbi két esetben természetesen szó sincs. A ?Flow? elmélete ezt az alapszabályt a képesség?kihívás, K?K egyensúlyként tartja számon. A kutyák ennek az egyensúlynak a megteremtésére ösztönösen képesek, amikor a gazdájukat boldogan körbeszaladgálják a parkban: se túl közel nem mennek, nehogy megfoghassák őket, de túl távolra se mennek, mert akkor oda lesz a gazdi kedve, és oda lesz a játék! Persze a forgatónyomaték elvén is szerkeszthetünk párokat. Egy Schwarzenegger = harminc óvodás! És azt sem árt tudni, hogy az Antagonist mindig ?otthon? van, tudja, hogyan akadályozza a Protagonistot, aki a ?partra vetett hal? szerepében kénytelen végigszenvedni a történetet, a filmi purgatóriumot, hogy a végén megtisztulva állhasson elénk, hisz a történet igazi célja a karakter megváltoztatása, fejlődése. Minden és mindenki más csak ürügy ehhez.

A nyolc karakter-archetípus

Akkor most nézzük a többieket! Kik az a ?mindenki?, akikkel a hősünk végigjárja az útját? És ezzel a kérdéssel elérkeztünk végre a szekvenciák nyolcasa után a karakterológia nyolcasához. Amikor korábban a Protagonistról és az Antagonistról mint a két legalapvetőbb drámai funkciót megjelenítő karakterről beszéltem, még nem mondtam, hogy ők a nyolctagú csapat két legfontosabb játékosa. Most a többi hatot is vegyük egy kicsit szemügyre. Az egyszerűség kedvéért a Csillagok háborúja c. film karakterei sorakozzanak itt példa gyanánt, hisz ebben a filmben kristálytisztán jelenik meg a nyolc karakterarchetípus, azaz világosan mutatják fel az egyes archetípusok a csakis rájuk jellemző egyéni sajátosságukat, valamint az egymás között fennálló kapcsolatukat is.

Protagonist: róla szól a történet, ő az, akivel együtt leküzdjük az akadályokat a történet során, hogy elérje célját. Luke az, aki egy hozzánk hasonló egyszerű fiúként belepottyan egy különleges, számára addig ismeretlen, érdekes és veszélyes világ forgatagába.

Antagonist: a főhősünk számára ő a legfőbb gátló erő, aki nem akarja, hogy célba érjen. Ezért folyamatosan problémák gerjesztésével akadályozza. Mindig csak egy van belőle, de nélküle nincs konfliktus, nélküle nincs történet. Ez a történetben az uralkodó.

Guardian: a Protagonist védőangyala, tanítója, segítője. Ő a mester, aki felkészíti hősünket a végső összecsapásra. És addigra fölöslegessé is válik, hisz a hősnek immár a saját lábán kell megállnia, most kell bebizonyítania, hogy mit tanult az ?utazása? során. Ben Kenobi, mint a bölcs Jedi mester tehát nem véletlenül lesz Vader áldozata, halála, kivonása a történetből drámai szükségszerűség.

Contagonist: a kísértés, az Antagonist jobb keze, nagyon gyakran a ?végrehajtó? hatalom vezére, aki azonban egy speciális jellemvonással is bír, az Antagonist parancsainak teljesítésén kívül saját, egyéni érdek is vezérli. Darth Vader esetében ez a múltjával kapcsolatos kutakodás, és főként a fiához kötődik.
Ahogyan a Protagonist és az Antagonist ellentétes drámai párt alkotnak, úgy a Guradian és a Contagonist is ugyanezt teszi.

Emotion: olyan karakter a történetben, aki a felmerülő helyzetekben érzelmi reakciókat produkál. Ez Chewbacca: GRRRRRRRR.

Reason: ahogy a neve is utal rá, ez a karakter a ráció, az észérvek, az ok-okozat, a logika embere. Nő létére ez Leia Organa, a nagy szervező, aki megmutatja megmentőinek a börtön ?titkos? kijáratát. Az ellentét az Emotion és Reason karaktereket is egy párba rendezi.

Sidekick: a támogató, a hívő karakter. Támogatása a Guardian fizikai segítségével szemben sokszor valóban csak az imára szorítkozik. R2D2, C3PO ? ?Jaj, tervezőm!?

Skeptic: a hitetlen, aki szerint ez így nem mehet, ez így lehetetlen. Han Solo, aki szerint előbb-utóbb úgyis a börtönblokkba kerülnek, minek azt elsietni.

A szurkoló Sidekick és az ellendrukker Skeptic megint csak egy pár két ellentétes oldala.
Egy másik klasszikus példa a Cápa c. filmből:
Protagonist: Brody (Roy Scheider)
Antagonist: cápa
Guardian?Reason: Hooper (Richard Dreyfuss)
Contagonist?Skeptic: polgármester
Emotion: Quint (Robert Shaw)
Sidekick: Mrs. Brody

Látszik, hogy nem feltétlenül egyetlen személy lehet a Szurkoló, de amit még egyszer hangsúlyozni kell, az a drámai funkció betöltése! A kép akkor teljes, ha az egyes archetípusok által képviselt tulajdonságok mind megjelennek egy történetben. Nem feltétlenül különálló karakterek szintjén: összevonással komplex karaktereket is létrehozhatunk. Természetesen ügyelni kell arra, hogy az ellentétes pólusok nem adhatók össze. És a drámai párokban való gondolkodás elvét ilyenkor is érvényesíteni kell. Ez a karakter-rendszer az itt vázoltaknál sokkalta bonyolultabb, az egyes archetípusok négy karakterdimenziójának (ezen belül dimenziónként a döntési és cselekvési jellemvonások kettőssége érvényesül) feltárásához, illetve komplex karakterek megalkotásához a Dramatica elmélete és gyakorlata visz közelebb, amely olyan mélyre leás a karakterek belsejébe, hogy a forgatókönyvíró feladata a vérverejtékes munkával létrehozott karakterológia után már szinte gyerekjáték. A Dramaticával nem kell félnünk attól, hogy bármelyik karakterünk kiesik majd a ?szerepéből?, és a jól fölépített karakterek szinte maguktól elmesélik majd a maguk történeteit.
Az archetípusok használata leegyszerűsíti ugyan a karaktereket, a nézőknek viszont nem okoz problémát a beazonosításuk, így gyorsan a történetre figyelhetnek. Éppen ezért az akciófilmek használják leginkább az ilyen tiszta karaktereket, míg a drámai történetek a komplex karaktereket részesítik előnyben.


Tóth Róbert
Forrás: Filmírás.hu a szerző hozzájárulásával.



vissza  


Hozzászólások



Mit szólsz hozzá? Kiegészítenéd valamivel? Gondolatod támadt?

Hiba, elírás esetén inkább üzenj a szerkesztőségnek.

Ha bejelentkezel, te is hozzászólhatsz!