Sokan évek óta várják, hogy a Canon végre nyújtson valami újat a filmeseknek is, ám kizárólag fotóban fejlesztenek, úgy vannak vele, hogy ha videózni akarsz, akkor 1.5 millió Ft-tól van lehetőséged normális kamerát venni. Na ez sokaknak nem tetszik. Egyesek várnak, a csodában reménynek, hátha kiad a Canon egy megfizethető kamerát, mások inkább brandet váltnak. Ebbe az utóbbi csoportba tartozom én is.

De melyik is legyen az a “szerető” (brand), amivel megcsalhatjuk a Canont? Nem könnyű a választás, én három népszerű, filmes célokat szolgáló kamera között vaciláltam hetekig: Sony A7s, Black Magic Pocket Cinema Camera (BMPCC), és a Panasonic GH4. Egy kamera választásnál az első és legfontosabb szempont mindenkinek az, hogy a régi objektívjeit tudja használni az új vázon. Sajnos a Canon erre nem hagyott lehetőséget, és bármelyik váz mellett is döntöttem volna, a régi obik (átalakító adapterrel sem) működtek volna 100%-osan. Tehát eljött az a pillanat, amikor rá kellett jönnöm, hogy itt nem csak váz, hanem objektív csere is lesz.
Körülbelül 1 hónap utánajárás után a Panasonic GH4 mellett döntöttem. Két hete tesztelgetem, és azt kell mondjam, teljesen megérte az árát, nyújtja a hozzáfűzött reményeket. Olyan kamerát szerettem volna, amivel tökéletes minőségű természeti felvételeket rögzíthetek. Mivel egyre jobban terjed a 4K, gondoltam megelőzöm a korát, befektetek a világ első 4K-s MILC gépébe. A képminőség magáért beszél. Nem hittem volna néhány éve, hogy a Full HD-t csúnyának fogom látni. Persze a Full HD is lehet szép, ha profi kamerával készül, azonban a Canon DSLR-ek hozzászoktattak a homályos látványhoz. Így akarva akaratlanul is ha a Full HD-ra gondolok, egy gyenge 720p felbontásnak se nevezhető, homályos videó jut eszembe. Jelenleg hivatalosan a GH4 készíti a legjobb minőségű h.264-es 4K felbontású videót.

Panasonic GH4

Az utómunkához azonban kell a vas a 4K alá. Így az új felbontás miatt számítógépet is váltanom kellett. A GH4 pontosan négyszer akkora képterülettel dolgozik, mint a közönséges full HD, így sokkal tovább tart a renderelés, színezés stb. Tehát minden. Hiába vettem meg a kapható legdrágább processzort, a 4K-s vágással még ez is megküszködik. De nézzük a jó oldalát: melyik filmes nem kapta még meg azt a mondatot, hogy “Majd tudnál kivenni egy képkockát a filmből? Papírképet szeretnék előhívni belőle!” - Amire a válasz legtöbbször ez volt : “A videóból kivett képkocka nem egyenértékű egy fotóval”. Na ennek a korszaknak vége. A 4K videónak ugyanis minden egyes frame-je pontosan egy 8 megapixeles képpel ér fel. Tehát bátran előhívható papírképnek. Na de nézzük még meg mi található a GH4-ben:

Kinézet: Sokkal kisebb, mint bármelyik Canon DSLR. Én ennek speciel nagyon örülök, hogy ezentúl sokkal kisebb súlyt kell cipelnem. A vázhoz kapott 14-140mm-es objektív is miniatűr bármilyen Canon lencse mellett. Érződik rajta, hogy meg van építve a váz, időjárásálló, masszív anyagokból összerakott. Ez az, amit pl. a Canon 700D-ben vagy 70D-ben sosem éreztem. Talán egy Canon 7D-hez hasonlít legjobban ez a robosztus felépítés. Egyébként használat közben egyáltalán nem kelt profi érzést, messziről simán azt hiszi az átlagember, hogy ez egy 60 ezer Ft-os játékszer a kezünkben. Nos én úgy vagyok vele, hogy nem baj. Ez bizonyos helyzetekben lehet előny is (ha valami nem megengedett dolgot filmezünk), illetve hátrány is (ha komolyabb megrendelő előtt dolgozunk).

Kijelző: pontosan ugyan azt a hajlítható szöget nyújtja mint amit a Canon DSLR-eknél megszokhattunk. A felbontása azonban alulmarad a Canon mellett, nem egy retina kijelző, simán látni lehet a pixeleket. Némileg zavaró, de ennyi baj legyen. A kijelző alja viszont olyannyira lent van, hogy súrolja az állvány gyorscseretalpát. Nekem ki kellett vágnom a Manfrotto gumírozását, mert féltem, hogy a gyorscseretalp letöri a kijelzőt.


Panasonic GH4

Gombok: kézre esnek, valahogy érződik rajtuk, hogy ez az egész kialakítás kamerának épült és nem fényképezőgépnek. 5 db előre beprogramozható Fn gomb található a vázon, dedikált manuál videó mód (4K-ban pl, csak ezzel vehetünk fel videót, automata módban nem). Három tárcsa is könnyíti a navigálást, a legalsó (és egyben legnagyobb tárcsa) nekem kicsit gagyi érzést kelt, kis kézre lett tervezve. A rec gomb nekem szintén nagyon kicsi, nehezen benyomható. Még szerencse, hogy manuál videó módban az expó gombbal indítjuk a filmfelvételt. Először furcsa volt, de meg lehet szokni. Most már nem adnám semmiért. A Canon DSLR-ekkel ellentétben nem az objektíven van az AF/MF kapcsoló, hanem a rec gomb mellett. Sokkal hasznosabb és könnyebben kezelhető. Így pl. ha lustaságból nincs kedvünk manuálisan megtalálni videózás közben a fókuszt, csak átkapcsolunk AF-re hüvelykujjal, az beélesít, majd visszakapcsolunk manuál fókuszra. Érdekes még, hogy a módválasztó tárcsa kapott egy lock gombot. Nyilván azért, hogy menetközben a táskában ne forogjon el. Egyelőre még hasznát nem vettem de, praktikusnak tűnik.
Külön - egy másik - módválasztó tárcsát kapott az egyes felvétel /sorozat / önkioldó / és time-lapse. Ennek az utóbbinak nagyon örülök, nem kell MagicLantern-nel hackelgetni, kókányolni, hanem egyszerűen beépítették a vázba, ráadásul külön fizikai gombot kapott! Köszönöm Panasonic! Ezzel beloptad magad a szívembe.

Menü: a 80%-a videózásról, 20%-a fotózásról szól. Ennek mi filmesek nagyon örülünk, végre velünk is foglalkoznak. De hé! Ki vesz fotózásra GH4-et? Senki. Akkor meg? Mindenki boldog. A menüben egyébként könnyen el lehet veszni, mert elég összetett. Amit egyszer megtalál az ember, nem biztos hogy legközelebb is ilyen könnyen meglesz. Néhány használat után érdemes memorizálni mi hol található, és legalább az oldalt megjegyezni, hogy a tárcsával meddig érdemes legörgetni. Sokszor egy funkció azért nem látszik, mert nem abban a módban vagyunk, ahol az elérhető. Így aztán kereshetjük napestig, akkor sem lesz meg.

96 FPS: jó dolog, de ez a mód csak full HD-ben működik. Az is alacsony bitrárával, mivel a sávszélesség elmegy a magas frame számára. Így amolyan Canon DSLR minőséget kapunk, amit nem szívesen vegyítünk a 4K-s videóinkkal.

Zárszerkezet: Mivel ez egy MILC, lehet választanunk, hogy a fizikai zárat vagy az elektronikus zárat használjuk. Ha olykor fotózásra vetemednénk, én mindenképpen a fizikai zárat ajánlom. Kevésbé lesz elmosott a képe. Ha pl. timelapse-elésre kerül a sor, ott simán mehet az elektronikus zár, hiszen nem amortizáljuk a zárszerkezetet magas expószámmal. Azonban tudni kell, hogy az elektronikus zár nem tud 1 másodpercnél lassabb záridőt. Így sajnos éjszakai time-lapsehez nem használható, csak maximum valami ultra fényerős objektívvel. Tehát éjszakai time-lapsenél be kell kapcsolnunk a jó öreg fizikai zárszerkezetet, ahol a BULB mód mellett a leglassabb záridő 60 másodperc! 10 másodpercnél hosszabb záridőnél automatikusan elkezd a végén zajt csökkenteni, ami annyi ideig tart, ahány másodpercig készült a kép. Ez time-lapselésnél nem megengedhető luxus, vagyis időpazarlás, még szerencse, hogy ez a funkció kikapcsolható. A zajszűrést meg úgyis mi magunk is megejthetjük az utómunka során. A time-lapselés végén egyébként felkínálja a menü, hogy összefűzze-e videóvá a képeket. Ez azért nagyon hasznos, mert ha nincs szükségünk a forrásképekre, akkor mindössze a jóval kisebb méretű videót elég megtartanunk. Egy 10 másodperces RAW time-lapse 4,2 GB. Összefűzve videóvá 130 MB. Azért nem mindegy, ha annyira nem értékes time-lapseről van szó.

RAW kép: Csak egyetlen RAW felbontás választható, persze ugyanúgy, mint ahogy a Canonnál megszokhattunk, tudunk készíteni jpg-t is egyszerre. A RAW mérete 17MB.

Videó formátumok: a váz alapvetően h.264-be rögzít, de különböző konténerek választhatóak: mov, mp4, AVCHD. 100Mbit-tel vesz fel 4K-ban (12,5MB/s), 96fps fullHD-ban, és 24/25/30fps fullHD-ban is. Emellett tud még 200 Mbit-es fullHD-t is, de nem sok különbséget lehet érezni. Létezik még sok-sok felvételi formátum: 50 fps, 50 mbit full HD, VGA stb stb, de ezek mind fölöslegesek a filmeseknek. Miért választanánk a rosszabbat, ha ott a jobb minőség? Av illetve Tv előválasztós fotómódban pl. csak 50 fps fullHD videót enged. Tehát nem tudunk olyat, hogy egy fotó, egy videó snitt egy fotó, mert közben módot kell váltani. Kivéve ha beérjük ótvar homevideóval, mert akkor az előzőekben felvázolt művelet simán kivitelezhető.

SD kártyák: Ezt a vázat hivatalosan SDXC U3-as kártyákhoz ajánlják, minimum 30MB/s írási sebességgel. Azt kell, hogy mondjam: ez baromság. Simán használható egy régi mezei Class 10-es kártya is, amelyek alig 15MB/s írási sebességgel rendelkeznek. Még 4K-t is tudunk a régi kártyáinkra felvenni. Egyedül a 200Mbit-es fullHD videó nem írható rájuk, de nem nagy veszteség.

Stabilizátor: Az kell hogy mondjam sajnos a Canonnak sokkal fejlettebb optikai stabilizátorai vannak. A 14-140mm-es kitobi nem igazán tartja meg szépen a képet, zavaró a remegése. Maximum 100mm-ig használjuk kézből, azt is ha lehetséges, nagyon pontosan tartsuk egyenesen és akkor kevésbé lesz zavaró a remegés. 140mm-en kézből már erőteljesen hangsúlyossá válik a rolling shutter jelenség. Ha statívot használunk, akkor is érdemes bekapcsolni a stablizátort, mert a kamera kis súlya miatt könnyen hajlamos a kilengésre és a rolling shutter megint csak észrevehető. Egyedül az állványról való svenkelés esetében kapcsoljuk ki a stablizátort az objektíven, mert ha befejeztük a műveletet, a kép hajlamos behintázni.



Szenzor: ha levesszük az objektívet, pont szembe találjuk magunkat a szenzorral. Mivel ez egy MILC. A Micro 4/3-os rendszer kisebb valamivel, mint a korábban Canonnál megszokott APS-c, azonban nem mondanám, hogy rosszabb a bokeh-ja a képnek. Sőt, közel egyszintű. A Micro 4/3-os szenzor kétszeres cropfaktorral rendelkezik, így a 14-140mm-es kitobi full frame-re átszámítás után 28-280mm. A nagylátószögű módot jobb ha elfelejtjük. Borzasztóan drágák a Panasonic obik, ha 14mm-nél lejjebb szeretnénk menni akkor a 12-35mm illetve a 7-14mm létezik még. Mindkettő irreálisan magas áron. Vagy veszünk egy Olympos 9-18mm-es obit (persze ez sem olcsó), és valamelyest megoldott a nagylátószög, hiszen ez is micro 4/3-os bajonettel működik. Bár nekem az a véleményem, hogy minden obi a saját brandjén belül létrehozott vázon működik a legjobban, minden átjárás a brandek között út a kókányolás felé.

Összegzés: elégedett vagyok a GH4-gyel, nagyon hiányzott már a szememnek ez a gyönyörű képminőség és a sok videó funkció. Az egyetlen rossz dolog ami kissé csorbítja az örömöm a stabilizátor pontatlansága. Na igen, ebben a Canon verhetetlen. De úgy vagyok vele, hogy ez az objektív feladata, könnyen lehet, hogy egyszer majd a Panasonic is tud normális stabilizátoros obit építeni. Bár tudjuk, kutyából nem lesz szalonna. A Canon sem fog ebben az árkategóriában normális videókamerát kiadni.
Kifejezetten ajánlom természetfilmezésre, mert tökéletes a képe és viszonylag nagy a dinamika átfogása (11,8 blenderték). A sok videófunkció miatt tökéletes társa lehet egy dokumentumfilmesnek. Nem ajánlom viszont kevés fényben való forgatásra. Ugyan egy fényerős obi sok mindent megold, de ne felejtsük el, a micro 4/3-os szenzor kisebb mint a Canon DSLR-ek szenzorai, aminek következtében nem bírja úgy a magas ISO számot. a GH4 zaja körülbelül egy Canon 70D / 700D ISO szintjével megyegyező zajt produkál azonos ISO szám mellett.

A 4K felbontás valószínűleg a következő 1-2 évben gyorsan el fog terjedni, még így is, hogy ma szinte senkinek nincs 4K-s monitora. Az editálása a 4K-nak még gyerekcipőben jár. Idő kell, míg kiforrja magát a technika és elterjed. Ez csak úgy történhet meg, ha több gyártó is 4K-s videóra nyergel át, és emellett drasztikusan lecsökkennek a számítógépek processzorának árai.

Bármi kérdésed merült fel, vagy kameravásárlás előtt állsz, keress nyugodtan, és megpróbálok válaszolni kérdéseidre.

üdv
Jurkovics Milán
jurkovics.milan@cinetimes.hu