Sziasztok!

Hozzászólnék, ha lehet. Részben örülök, részben pedig nem, hogy ez a téma felszínre került. Örülök neki, mert egyet tudok érteni az előttem leírttal sok tekintetben. Az, hogy országunkban készül évente egy jó és két nézhető film, az még ténylegesen nem az a hatalmas fellendülés, amiről mostanában oly' nagy divat beszélni. Nem tartom jó dolognak, hogy egy 90 perces életútkereső filmtől, meg egy hú azt mindenkinek látnia kell, hogy Pogány Judit a kocsiban GPS-t játszik, mert ilyet még 100 év alatt sem készítettek rövidfilmtől nagyon fellelkesüljön a magyar. Attól még ugyanúgy a Vasember 10, Pókember 8, Transformers 15 jegyében fog elmenni moziba - a többség bizonyosan.

És itt jön (szerintem) az érem másik oldala. Igen, az Időugrókat nézték tavaly a legtöbben, hangzik az állítás. Még azzal is egyet tudok érteni, hogy ez az állítás igaz. Viszont vizsgáljuk meg, hogy miért. Az első válasz erre (azontúl, hogy egy populáris és szórakoztató alkotás), ami szerintem a legfajsúlyosabb: mert INGYEN volt. Segg letesz, számítógép elindít, youtube be, Időugrók akármelyik része be, hú de jó, hú de fasza és itt a történet megáll. A további fáradtság innen kezdődne a fogyasztó részéről. Ahogy haladt előre a széria, úgy annál kevesebb a komment, a nézőszám, de ami fontosabb: ha a széria részeiért akárcsak 200 forintot kértek volna a készítők, NETÁN mozikban sikerült volna adni valamelyik részt, korántsem beszélnénk arról, hogy mennyi nézője lett. Pedig ez a csapat mondjuk hónapokat töltött el azzal, hogy az embereknek átadjon valamit. Dolgozott vele. Cserébe pedig annyit kapnak, hogy egy filmszerető közösség 5%-a visszajelez nekik valamit.

Hadd általánosítsak egy kicsit és ragadjam meg azt, ahol szerintem a probléma gyökerezik. Ossyni szavaira visszatérve NEM beszélhetünk profi színvonalú filmről, amelyik első körben a youtube-on köt ki. Mondjuk, hogy jó az operatőri munka, a vágás, a zene, akár a színészi játék. Még a rendezés is a helyén van. Profi a film színvonala? Egy oldalról megközelítve tuti. Azonban ha ilyen jó lett (gondolok itt mondjuk a tényleg színvonalas rövidfilmekre, vagy a szórakoztató hosszabbakra), miért van az, hogy az eddig feltöltött több száz filmből mondjuk maximum harmincon van valami szobrocska? Mást mondok: miért a youtube a mérvadó és mondjuk miért az, hogy majd mit szól rá a halivud közösség? Én is a tagja vagyok, itt mindenki, aki olvassa soraimat, de oly mértékben hitelesen mi nem tudunk értekezni egy beérkező filmről. Igen, szubjektív vélemények érkeznek. Tehát véleményem szerint gyakorlatilag nem érkezik kézzelfogható értékelés egy adott filmre. Azért mert a csapatok többsége nem is akarja igazán a visszajelzést. A lelkét megnyugtatva elküldi egy országos diákfilmfesztre a munkáját és annyi, nem nyert, áh, lófasz, fel youtube-ra. Úgy látom, hogy profi színvonal ott kezdődik, ahol a saját munkához való hozzáállás is profi színvonalat kísérel meg elérni.

Talán itt mondhatnátok, hogy van, aki hobbiból csinálja, de én a nívós, szórakoztató, értéket képviselő "halivudi" kis és nagy filmekre gondolok jelen esetben. A dolog meglátásom szerint nem áll meg ott, hogy kimegyünk, forgatunk 2-15 napot, összevágjuk, alátilinkózunk valamit és kész, várjuk a klikket, meg a felfelé tartó hüvelykujjat. Akinek ez elég, annak ezek a sorok nem szólnak és szerintem Ossyni sorai sem szólnak. Nem fogja itt senki a világot megváltani, mivel gyaníthatóan nincs miből, de tenni azért, hogy előbbre lépjünk, mindenképpen lehetséges.

Engedjétek meg, hogy jómagam a saját példámmal, példánkkal éljek: talán öt éve tettem fel ide az első filmünket, maximum hat és vártam a csodát. Mint a jelenlevő feltöltők jelentős hányada. Kaptam két dicséretet, öt-hat ez-szar-voltot és természetesen a mi filmünk volt a legjobb, mindenki, aki mást mond, az hülye. Igyekeztem tanulni belőle, elsajátítani dolgokat. Lassan haladtunk előre, megítélés szempontjából minden filmünk jobbra sikerült az előzőnél, aminek örülök és ebben az itteni felhasználóknak is érdemük van. Az első egész estés munkánkat még 2 mozi játszotta és egy versenyen volt. A második az ország legnagyobb függetlenfilmes versenyén képviselt minket. A harmadikkal már öt versenyen voltunk ott, abból négy külföldi, egyiken nyertünk is és megjártunk tíz hazai mozit. A negyedikkel eleddig négy versenyen jelentünk meg, amiből három nemzetközi volt, az Egyesült Államokban pedig sikerült eladni a filmet. Rövidfilmjeink tekintetében nagyjából hasonló a tendencia.

Nem mondom, hogy nem lehet jobban csinálni és mások nem csinálnak nálunk jobb filmeket. Dehogynem. Van itt olyan rövidfilm, amire tátott szájjal nézek és azt mondom, az életben nem tudnék ilyet csinálni. A lényeg azonban, hogy a tényleges megmérettetés nem itt, a halivud-on és a youtube-on fejeződik be. Itt kaphatunk értékes visszajelzéseket, találhatunk hasonló érdeklődésű embereket, de egy film jó, vagy rossz mivoltát úgy gondolom nem itt mérik.

Az ember kommunikatív lény, így azt mondom, nem tilos felemelni a telefont, beszélni, emailezni, bemásolni egy privát linket egy verseny honlapjára és nevezni. Ha van egy jó filmed és a polcon hever, kezdj vele valamit. A youtube-on lesz 3-10000 klikked, ha készítesz egy Időugrókat, akkor 50-60 ezer, de itt meg is áll a sztori. És mielőtt bárki a pénzzel jönne, jelzem, hogy sok az ingyenes verseny ún. online submissionnel. Igen, van, amelyik drágább, de az már sanszos, hogy piaccal, vagy komoly pénzdíjakkal összekötött filmes verseny - és még ezek az összegek sem eget rengetők. A legnagyobb nevezési össze, amivel valaha találkoztam, az 150 dollár volt, egy talán Los Angeles nevével fémjelzett verseny.

Nekem anno elegem lett az állóvízből. Például abból, hogy az egyik honi újság speciel nem ír a horrorfilmünk nemzetközi sikereiről, történetesen azért, mert ők is épp horrorfilmesek, csak épp elég volt nekik két hazai verseny, ahol a horror eleve hátrányból indul. A másik meg bassza meg. Igen, az együttműködés megy - papíron, emailben, amíg ténylegesen nem kell valamit tenni a végeredményért. És ez elszomorító. Ha ez megy olyan csapatok között, akik nem dolgoznak nagy pénzből, talán megérthetitek, miért is került szóba a magyar filmgyártás és a béka segge egy kontextusban. Elegem lett, így tettem érte, hogy ne ez legyen a maximum. Hogy ne olyan ítészek döntsenek számos alkotó színvonalas munkájáról, akiknek az a fontos, hogy a verseny gyakorlatilag teljes időtartama alatt mennyi pálinkát ihatnak és hogy hol helyezik el őket éjszakára. Elegem lett, hogy a magyar filmgyártás etalonja 2014-ben egy totálisan átlagos rövidfilm, amiben a negyedik perctől tudom, mi lesz a vége és embereknek hirtelen Pogány Judit lesz az atyaisten. Pogány Judit évtizedek óta filmezik és nagyságrendekkel komolyabb szerepeket tett már le az asztalra! Holnap meg majd szeressük Dobó Katát, utána meg Erdélyi Tímeát, vagy aki játékával éppen a leginkább meg tudja idézni a bennünk élő Paulo Coelho-t.

Nagyon elkanyarodtam, de talán annyit tudnék mondani, hogy versenyezzetek, méressétek meg magatokat. Tanuljatok az erős kritikából is, mert az alkotótársaitok nagyritkán fogják azt mondani, hogy te, ez szar lett.

És az országhatár átjárható!

Ha valami technikai kelléket féláron rendeltek meg még kiszállítással is (volt rá példa), átjárható. A postai boríték, benne a filmetekkel, át tudja lépni a határt. Az emailezés meg pláne. Jól hangzottak a sorok: itt sok emberben/csapatban megvan a képesség, hogy eredményeket érjen el, nincs olyan zsáner, ami ezen az oldalon még nem bukkant fel, ez jól mutatja a felhasználók sokszínűségét.

Ám amíg - bocsánat a szóért - baszik az illető egy kicsit tovább látni azon, hogy felmenjen egy fórumra hőbörögni, vagy hogy ne nevezzen egy szaros kétdolláros külföldi versenyre, addig az van, hogy ótvarul felvett, semmi történettel bíró rövid és egész estés filmek képviselik Magyarországot. És nem azért mondom ezt, mert így, vagy úgy utálnám az országot, ahol élek. Hanem mert évek során ezt tapasztaltam és talán segít, ha megosztom a gondolataimat. Továbbá nem baj, ha leszokunk arról, hogy "csak egy mobillal vettük fel, te tudnál jobbat csinálni egy mobillal?", "mutasd te mit tudsz", "persze, mennyibe kerül egy olyan kamera" és a hasonló megnyilatkozásoktól. Tipikus magyar dolognak látom. Nem visz előre.

Hasonlóan tudom zárni a soraimat, mint az előző üzenet tette. Próbálkozzatok, kísérletezzetek, vegyétek komolyan, ne riadjatok meg a szubjektív véleményektől és főként ne várjátok a csodát az országtól jelenlegi állapotában. Tanuljatok, kérjetek visszajelzést, emailezzetek, kommunikáljatok és keressetek olyat, aki legalább annyira ossza a nézeteteket, mint ti magatok. Az már fél siker.
Akkor talán elindulhat valami.

Elekes Pictures




És ha már a filmterjesztéről, és kitörési próbálkozásokról írt az Elekes Pictures, legyen itt jó példaként az ő Kanadában díjnyertes filmjük:
Interjú c. film